Tanulói portfólió Ö. Kovács József tanulmányának feldolgozásához

a középiskolák 12. osztálya számára

▬

Készítette: Dévényi Anna

Célok:

Tanulási célok:

-      A paraszti társadalom a tantervben széttöredezetten megjelenő történetének hosszmetszeti áttekintése, a meglévő ismeretek rendszerezése és kiegészítése.

-      A paraszti társadalom történetén keresztül komplex kép alkotása a kommunista diktatúra működéséről, a kommunista ideológia gyakorlatba ültetésének gazdaság- és társadalompolitikai következményeiről.

-      A kommunista hatalom által kreált és máig továbbélő eufemizáló nyelvhasználat problémájának feltárása, egyes kulcsfogalmak értelmezése (dekódolása).

Kompetenciafejlesztési célok:

-    Kritikai gondolkodás: események ok-okozati összefüggéseinek feltárása a hosszabb időszakra vonatkozó tematikus áttekintés, és az egyes eseményeket alakító tényezők komplex bemutatása által; primer és szekunder források kritikai elemzése;

-  Tanulás, ismeretszerzés: információk gyűjtése és rendszerezése eltérő műfajú forrásokból; ezek alapján saját narratíva megfogalmazása; együttműködés, segítségnyújtás és kérés (problémák megfogalmazása) kiscsoportban és IKT eszközök segítségével; a megértést és tanulást akadályozó lexikális (fogalmi) ismeretek hiányának tudatos feltárása, önálló információgyűjtés (szószedet készítése); önálló forrás és információgyűjtés: internet és könyvtárhasználat (humor, szócikkek)

-    Tájékozódás térben és időben: korábban megszerzett ismeretek kronologikus rendezése, események ábrázolása időszalagon; a 1945-1990 közötti magyar történelem periodizációja, az egyes szakaszok a téma szempontjából releváns jellemzőinek megfogalmazása

-    Kommunikáció: önálló szövegalkotás írásban, különböző műfajokban (objektív –  szócikk, szubjektív – visszaemlékezés);

Az egyes feladatokhoz rendelt konkrét célokat és értékelési szempontokat lásd a feladatleírásokban! 

A portfólió bemutatása

A vidék, a paraszti társadalom története a jelenlegi (kronologikus felépítésű) kerettantervek és tankönyvek struktúrájában széttöredezetten jelenik meg, négy-öt, egymástól időben távol eső tanórához kötődik. A parasztsággal és a vidékkel kapcsolatos események (ahogy annyi más tematikus téma) így nem „áll össze” egy történetté. A szűkös időkeret nehezen enged teret a – kerettantervben amúgy megjelenő – tematikus hosszmetszeti ívek megrajzolásához. Ez a praktikus magyarázata annak, hogy a témát nem tanórai keretek között, hanem tanulói portfólió elkészítésével (nagyobbrészt otthoni, s csak részben iskolai munkával) ajánljuk feldolgozni.

Az elkészítés nyomon követése és támogatása:

A portfólió elkészítését – Pethőné és Maul nyomán – javaslom kooperatív konzultációs alkalmakkal nyomon követni és támogatni, a részfeladatok közös értelmezése során a tanulók sokat segíthetik egymást. Emellett érdemes egy-on-line támogató fórum alkalmazása is a hatékony és gyors kommunikáció érdekében.

A portfólió felépítésének logikája

A portfólió felépítése fokozatosságra törekszik a tartalmi megközelítésben és a kognitív műveletek nehézségében is.

A 0. feladat célja az értő szövegfeldolgozás, az önálló problémamegoldás és a lexikonhasználat fejlesztése, illetve az ezekre irányuló igény kialakítása. Fontos, hogy a diákok ne menjenek el a számukra idegen vagy értelmezhetetlen kifejezések vagy jelenségek mellett, törekedjenek ezek megértésére, akár önálló munkával, akár segítségkéréssel.

Az 1. feladat egyszerű, tankönyvi szövegekre épül, lényege a meglévő ismeretek rendszerezése, új struktúrába. A feladat megoldása során a diákok áttekintő képet alkotnak a témáról, ami az időbeni rendezést és a politikatörténeti, gazdaság- és társadalomtörténeti kontextus feltárását is segíti.

A 2. feladat során már nehezebb nyelvezetű, szakirodalmi forrásokból kell információkat gyűjteni és értelmezni, saját szavakkal rövid szöveget alkotni megadott szempontok szerint. Ezek a szakirodalmi szövegek egyben kulcsot adnak a következő feladat primer forrásainak dekódolásához is. A feladat során fontos alapfogalmak egyéni értelmezése történik, ami segíti a korszak sajátosságainak, gondolkodásmódjának megértését, a marxista ideológia logikájának átismétlését, egyben felveti a portfólió központi kérdését, az egymással szemben álló, adott esetben torz történeti narratívák problémáját.

A 3. feladatban a diákok már több, különféle műfajú primer forrással dolgoznak, amik értelmezése előzetes ismereteket is igényel. Az ezekből gyűjtött információk alapján egy általános sémát kell alkotniuk majd erre egy saját, kreatív szöveget felépíteniük. A szubjektív műfaj a reflektálásra is lehetőséget ad. Tartalmilag itt jut el a portfólió – az áttekintés és a fogalmi tisztázás után – a konkrét (élet)történetekig, itt vált tehát „alulnézeti” perspektívába. Ez a megközelítés lehetőséget ad korszak eseményeivel való személyes viszony kialakítására, sőt erős érzelmi töltete is van. A tanulmány logikájába helyezkedve, a 2. feladat az eszme és a program szintjén ragadja meg a kort, a 3. viszont már a tapasztalat szintjét mutatja fel.

A 4. feladat sajátos reflektálás. Itt nem a tanulási folyamatra reflektálnak a tanulók, hanem a korszakra vonatkozó kortársi reflexiók egy izgalmas körét, vicceket és karikatúrákat értelmeznek. Ez egyfelől oldja az előző feladat feszültségét, másfelől visszajelzés (egyfajta mérés) arra vonatkozóan, értik-e a kor jellegzetességeit a diákok.

A portfólióban megadott feladatok tetszés szerint továbbgondolhatók, külön-külön is felhasználhatók tanóra vagy otthoni munka keretében, egyénileg vagy csoportmunkában stb.

A portfólió dokumentumai:   www.videktortenetportfolio.blogspot.com

„0. DOKUMNETUM” – szószedet

A portfólió dokumentumainak elkészítése során gyűjtsd össze azokat a kifejezéseket, idegen szavakat, fogalmakat, amelyek ismeretlenek számodra, vagy nem emlékszel pontosan a jelentésükre! Készíts szószedetet amelyben rövid magyarázatokat írsz az ismeretlen fogalmakhoz és a munka közben folyamatosan bővítsd ezt!

A magyarázatok írásához használhatod a tankönyved, vagy történeti fogalomtárakat, lexikonokat (pl. A Magyarország története, 1944–1953 – digitális történeti segédkönyv lexikonát: http://www.rev.hu/sulinet45/index.htm), de segítséget kérhetsz társaidtól is.

Fontos, hogy minden szócikknél jelezd, hogy honnan gyűjtötted az információid (pontos hivatkozás)! Szó szerint is átvehetsz szócikkeket, de ebben az esetben ne feledkezz meg az idézőjelről!

A szószedetet a portfólió végén helyezd el!

Értékelés szempontjai:

·         Pontos, érthető szómagyarázatok: a fogalmakat elhelyezi tágabb értelmezési kontextusban, elhelyezi térben és időben, megadja konkrét, egyedi jellemzőit.

·         Szakszerű, hiteles, ellenőrizhető forrásokat használ.

·         Forrásait pontosan megjelöli.

 
1. DOKUMENTUM  - kronológia, időszalag

tanulási cél:

-          az események áttekintése, rendszerezése, a folyamat „ívének/trendvonalának” érzékeltetése,

-          a tananyagban szétszórt ismeretelemek átismétlése és rendszerbe foglalása

-          a korszak periodizációja

kompetenciafejlesztési cél:

-          ok-okozati összefüggések feltárása,

-          tájékozódás időben,

-          digitális kompetencia alkalmazása

Készíts kronológiát a földbirtokviszonyok átalakítását célzó és a parasztság gazdasági helyzetét közvetlenül érintő intézkedésekről 1945 és 1990 között!  Ábrázold időszalagon! Az időszalagot készítheted kézzel, vagy elektronikus formában (ppt, prezi, dipity, time toast stb.)

Segédeszközök:

Segítségül használd a tankönyv (OFI Kísérleti Tankönyv Történelem 12., https://player.nkp.hu/play/184721/false/undefined ) következő fejezeteit, alfejezeteit:

8. (A földreform végrehajtása),

9. (A magyarországi németek sorsa)

11. (A társadalom autonómiájának felszámolása, Az egyházakkal szembeni politika),

12. (A félelem légköre, A gazdaságpolitikai irányváltás, A mezőgazdaság és a parasztság sorsa),

13. (A társadalom változásai),

14. (A politikai változások Sztálin halála után, Az „új szakasz” politikája),

24. (A kollektivizálás befejezése + forrás: Ö. Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása…),

25. (A hatalom új politikája a társadalommal szemben + forrás: Az MSZMP VIII. kongresszusának határozata, 1962.; A gazdaság helyzete és az új gazdasági mechanizmus, Az új gazdasági mechanizmus sorsa),

26. (Az életmód átalakulása, A falvak világa),

27. (A szociálpolitika kiterjesztése, A társadalom alsó rétegei, A középrétegek és az újjáéledő magánszektor)

Értékelés szempontjai:

·         A releváns intézkedések, események mindegyikének megjelenítése megfelelő dátum vagy időintervallum megjelölésével

·         Precíz fogalomhasználat, szakkifejezések alkalmazása

·         Formai megoldások: esztétikum, olvashatóság, áttekinthetőség

2. DOKUMENTUM - a kommunizmus „újbeszél” nyelve: szakszótár készítése a paraszti társadalommal kapcsolatos politika megértéséhez

tanulási cél:

-          valóságot elfedő eufemizáló nyelvhasználat problémájának felismerése,

-          néhány kulcsfogalom értelmezése, „lefordítása”

-          tantárgyközi kapcsolódási pontok feltárása (Orwell)

kompetenciafejlesztési cél:

-          információgyűjtés és rendszerezés szöveges forrásból,

-          kritikai gondolkodás fejlesztése

Írj szócikkeket egy értelmező kéziszótár számára az alábbi feladatok és szövegek segítségével a következő fogalmakhoz:

a)      újbeszél

b)     parasztság

c)      földreform

d)     szövetkezesítés

Fogalmazz egyszerűen, saját szavaiddal!

a)      újbeszél

Irodalomórán már tanultatok Georg Orwell (1949-ben írt) 1984. című regényéről, ami a sztálini kommunista diktatúra kritikájaként megfogalmazott anti-utópia. Ha nem, nézz utána itt: Maróti Zsolt Viktor: Az orwelli világ – az 1984 rémisztő valóságai http://ujkor.hu/content/az-orwelli-vilag-az-1984-remiszto-valosagai, vagy olvasd el a regényt!

Az 1. szövegrészlet a fent ajánlott cikkből egy részlet, az „újbeszél” nyelv lényegét, és funkcióját, célját mutatja be. Olvasd el figyelmesen a szöveget és keresd a válaszokat az alábbi kérdésekre! Válaszaidat építsd be az „újbeszél” fogalomhoz írt szócikkbe!

·         Mi célból hozta létre a Párt az „újbeszél” nyelvet?

·         Milyen összefüggés van a szöveg szerint nyelv és gondolkodás között?

·         Milyen logika figyelhető meg az „újbeszél” fogalmak megalkotásában?

1.      szövegrészlet:

„A Párt az orwelli világban elengedhetetlenül fontosnak tartja egy hozzá minden körülmények között hűséges embertípus létrehozását. Ennek feltétele, hogy ne töprengjen azon, mi a helyes nézet vagy az óhajtott reakció egy adott pillanatban. Bonyolult szellemi tréning alkalmazásával igyekeznek elérni, hogy az ember bizonyos dolgokról egyszerűen képtelen legyen elgondolkodni, s a magától értetődő ellentmondásokra még véletlenül se figyeljen fel. Ennek érdekében megalkották azt a képességet, hogy a párttagok ne értsenek meg összefüggéseket, ne vegyenek észre logikai tévedéseket, értsék félre a legegyszerűbb érveket is (…). Ennek az „oltalmazó butaságnak” az eszköze a nyelvi program, melynek legfőbb eredménye az „újbeszél” nyelv megalkotása volt. Ebben minden olyan szót és kifejezést igyekeztek kivetni a nyelvből, amely az elhajló [a pártnak nem tetsző] gondolatokhoz vezet. Az új nyelv végletekig leegyszerűsített, nem teszi lehetővé bonyolultabb politikai gondolatok megfogalmazását, összefüggések átlátását. (…) Orwell jövőképe nem is állt messze már a megírás évtizedében sem a valóságtól. A totalitárius államok igyekeztek a nyelv feletti uralmat is megszerezni, s így uralni a közbeszéd világán keresztül az emberi elmét. Elég, ha felelevenítjük a nemzetiszocialisták biologizáló nyelvezetét, amely az ellenséget elpusztítandó élősködőnek tartotta, amelyet „különleges bánásmódban kell részesíteni”. De a nyelvi háború a kommunista diktatúrákat is jellemezte: Sztálin a tengelyhatalmakat egyöntetűen fasisztáknak bélyegezte, s magát népi demokráciának nevezte a legvadabb Rákosi-rezsim (ilyen módon az ellenfeleik antidemokratákká váltak), amely elkötelezett híve volt a „békeharcnak”.

A nyelv alapvetően határozza meg gondolkodásunkat. Az 1984 Óceániájában [itt játszódik a regény] a Párt valamennyi tagjától elvárja a duplagondol ösztönös alkalmazását. Ez annak a képességét jelenti, hogy valaki két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja – a pártértelmiség (a Belső Párt) parancsára hol az egyik, hol a másik tényállást fogadja el valóságosnak, s mindeközben a bűntudat szikrája sem lehet benne.(…) A Nagy Testvér [a pártvezér] állama négy szervezeten nyugszik, melyek nevei önmagukban is ellentmondásosak, hiszen a Béke-minisztérium foglalkozik a háborúval, az Igazság-minisztérium a hazugságok gyártásával és a múlt meghamisításával, a Szeretet-minisztérium az ellenállók és másként gondolkodók megtörésével-kínzásával, a Bőség-minisztérium pedig annak az élelemmennyiségnek a biztosításával, amelytől Óceánia lakója talán még épp nem veszik éhen. Az elnevezések szándékosak, és a legfontosabb duplagondol-gyakorlatnak szánja őket a Párt, hiszen a hatalmuk csak úgy fenntartható, ha az ellentmondásokat mindenki magában egyezteti össze (s veti el), hiszen még a Gondolatrendőrség [a Párt államvédelmi (terror)szervezete] sem lehet ott mindenütt.” (Maróti Zsolt Viktor: Az orwelli világ – az 1984 rémisztő valóságai http://ujkor.hu/content/az-orwelli-vilag-az-1984-remiszto-valosagai)

 

b)      parasztság

A 2. szövegrészletben Ö. Kovács József (történész, az MTA Történettudományi Intézet Vidéktörténeti Kutatócsoport vezetője) ehhez hasonló problémára hívja fel a figyelmet az államszocialista kor történészi és kortársi ábrázolásával kapcsolatban, a magyar nyelvben. Arra mutat rá, hogy a korabeli, de gyakran a mai szóhasználat is mást közvetít, mint ami valójában történt. Az események elnevezése és a valóság nem „egy nyelven beszélnek.” A kommunista szóhasználat jellemzően a kommunista ideológia utópisztikus célkitűzéseiből fakadt, annak – pozitívnak szánt – hatásaira utal, melyek azonban a gyakorlatban többnyire éppen ellenkező, azaz negatív és romboló hatású cselekedetekként valósultak meg.

Olvasd el figyelmesen a 2. szövegrészletet és írj saját szavaiddal 4-6 mondatos szócikket egy értelmező kéziszótárhoz, amiben elmagyarázod, hogyan tekintett a kommunista rezsim a paraszti társadalomra! Az alábbi kérdések segítenek a szócikk megfogalmazásában.

·         Miért fontos megismernünk a korszakban a parasztság helyzetét, történetét?

·         Az MKP parasztsággal kapcsolatos politikája nagyrészt a kommunista ideológiából fakadt. Gyűjtsd össze, mely ideológiai alapelvek jelennek meg a szövegben, s ezek hogyan hatnak a parasztság megítélésére a párt által! (Pozitív vagy negatív megítélés „barát” vagy „ellenség”?)

·         A kommunista ideológia logikája szerint hogyan kell viselkednie a hatalomnak a parasztsággal szemben, a fenti megítélés következtében?

2.      szövegrészlet:

„A legfontosabb történetkutatói feladatnak a „dolgok” néven nevezését tartom, úgy, hogy az megfeleljen a kortársi életvilágokban élők tapasztalatának, miközben megmagyarázzuk a történések összefüggéseit. Ez persze korántsem olyan egyszerű, hiszen többek között értékrendek, nézőpontok és léptékek különbözése is befolyásolja a válaszainkat. Különösen így van ez 1945 esetében, amely az intézményesült erőszak, az 1990 előtti emlékezetpolitika és az emlékezetekben elraktározott emóciók konfliktusa miatt szimbolikus jelentőségűvé vált. Miért olyan fontos az előbb említettek megfogalmazása?

Ha társadalomtörténeti és azon belül is mennyiségi nézőpontból közelítjük meg a paraszti társadalom kérdéskörét, akkor könnyen belátható, hogy a teljes kollektivizálás befejezéséig (1961) − a családtagokkal és hozzátartozókkal együtt számolva − a legnagyobb tömbről, legalább a magyarországi népesség feléről van szó. (…) Továbbá azért is foglalkoznunk kell a parasztság történetét érintő félreértésekkel és torzító ábrázolásokkal, mert sajátos módon az esetükben visszatérően találkozhatunk a kettős mércét is tükröző, nyilvánvalóan nem szakmai alapon álló megfogalmazásokkal. (…)

A marxista alapeszmék értelmében a parasztok kistermelőként (tulajdonosként vagy bérlőként) a saját termelőeszközeik felett rendelkeznek. Erre alapozva azután a lenini értelmezésben az árutermelő parasztok már polgári és kapitalista, sőt kizsákmányolói vonásokat is felmutattak. Mint tulajdonosok, egyrészt a kapitalisták rokonai, másrészt mint dolgozók, a munkásokhoz állnak közel. Az egyéni termelés jellege miatt azonban nem képesek saját érdekeik megszervezésére. Ebből az alaphelyzetből kiindulva őket másoknak kell vezetniük. Sajátos egyházi beágyazottságuk révén politikai szempontból is ambivalens volt a helyzetük. Kollektivizálásuk a lenini-sztálini doktrínában mindezek miatt is elkerülhetetlennek tűnt, a parasztság így mint meghódítandó egység, ellenség jelent meg.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a kortársi szövegek mai olvasója óhatatlanul is csapádba esik (…).  A marxista-leninista ideológiai alapozású szocialista projekt esetében is meg kell különböztetni az ideológiai álláspontokat, az intézményesülés formáit és a társadalmi gyakorlatot. Ezeknek a szinteknek az összemosása gyengíti a történeti ábrázolás érvényességét.” (Ö. Kovács József: A paraszti társadalom sorsfordulói Magyarországon 1945 után. Árkádia 11. szám www.arkadiafolyoirat.hu )

 

c)      földreform

A 3. szövegrészlet alapján írj saját szavaiddal 4-6 mondatos szócikket egy értelmező kéziszótárhoz, amiben elmagyarázod,

-          mit jelent a „földreform” kifejezés a mai szóhasználatunk szerint és

-          milyen szavakkal írhatnánk le azt az eseményt, jelenséget amit a kommunisták („újbeszélül”) „földreformnak” neveztek!

 

3.      szövegrészlet

„(…)  a politikai mítoszképzés részét képező „földreform” korabeli tartalmi jelentése nem felel meg egy reform kritériumainak. Egy valódi reform a hosszú távú gazdasági-társadalmi hatásokra figyelő és a jogi normákat biztosító intézményesültséget feltételez. Az 1945-ös földosztás során családi munkaerőn alapuló kisparaszti mezőgazdaságot hoztak létre úgy, hogy azt nem követte agrárreform. A nagybirtokok, a régi elit kiiktatása együtt járt a szegény- és nincstelen paraszti rétegek alapvetően politikai megfontolás alapján formált „támogatásával”.

Maga a kifejezés (földreform) a radikális politikai célt, a gazdasági alapjától, az egzisztenciájától megfosztott, megroppantott korábbi elitek és az egyházak, valamint intézményrendszerük társadalmi kiiktatását leplezte.

A második világháború végén a kommunista projekt ideológiai alapvetéseire támaszkodó sztálini hatalomtechnikai eszközök legdöntőbb, az egész társadalmat radikálisan érintő eseménye a földelkobzás, majd a földosztás volt. A földkérdés a Magyar Kommunista Párt (MKP) számára nyilvánvalóan az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb hatalmi kérdés volt, tehát olyan eszköz, amellyel radikális társadalmi-hatalmi átrendezést vihettek véghez. (…)

A moszkvai irányítással tevékenykedő MKP vezetésének a célja nyilvánvalóan az volt, hogy a politikai hatalom minél gyorsabb megszerzése érdekében kiiktassák, illetve ellenőrizzék a rivális ellenpolitikai bázist. A két ellenpolitikai bázis az egyéni agrárgazdaságok és a vidéki miliőket több szálon átszövő egyházközségek világa volt. Ha figyelmesen követjük az 1945. március 15-i földreformrendelet szövegét és a végrehajtás történéseit, akkor igazolható, hogy a „földreformnak” nevezett földelkobzás, földosztás valójában az egész társadalmat érintő olyan terv végrehajtása volt, amely a Vörös Hadsereg mindennapi jelenlétével együtt elegendő volt a kommunista párt diktatúrájának kialakításához. Továbbra is alapvető kérdés marad, hogy miként lehet földreformnak nevezni a néhány nap alatt, a frontharcok áprilisi befejezése előtt radikálisan végrehajtott tulajdoncserét. Mi volt a SZEB, így Magyarország sorsát is a kezükben tartó szovjet diktátorok célja a megszállt területen? Saját racionalitásuk szerint kézenfekvőnek tűnt az új politikai berendezkedést, a már elfoglalt kulcspozíciók (a nemzetgyűléstől a belügyminisztériumi, rendőrségi pozíciókon keresztül a földigénylő bizottságok kommunista hegemóniájáig) biztosítása mellett a gazdasági eszközök révén kialakítani. A „földreform” moszkvai kidolgozói a „szovjet jogot” is alapul vették, amelyből, az orosz joghagyomány miatt is, hiányoztak a római jog tulajdonra vonatkozó elemei. A kommunista doktrínát követő, Moszkva rezidenseiként működő Rákosiék a gazdasági diktatúrát a legszélesebb keretek között alkalmazták. A céljuk az volt, hogy az „új Magyarország” lakóinak anyagi léte elsősorban az általuk formált hatalmi struktúra szolgálatától vagy pedig az ahhoz való alkalmazkodás minőségétől függjön.

A földelkobzásokkal az úgynevezett „úri” birtokosok teljesen önkényes kategorizálása révén a magyarországi nemesi társadalmat, a polgárosodást szívósan szem előtt tartó középrétegeket, továbbá a maradék arisztokráciát s az egyházközségek minden települést érintő hálózatát alapjaiban rendítették meg. A polgári kori jogértelmezések szerint, kárpótlás nélkül, „tilos erőhatalommal, jogtalan vagyonelkobzás” ment végbe.

(…) Nyilvánvaló tömeges jogtalanságok, traumák, újabb konfliktusok keletkeztek, így például megemlíthető a kollektív módon fasisztának minősített svábok kitelepítése, és a házból, ingatlanból való kibillentés újabb önkénnyel járó összevonása a földosztással, a „földreformrendelet” pontjainak negligálása, a különböző zsarolások. (…)” (Ö. Kovács József: A paraszti társadalom sorsfordulói Magyarországon 1945 után. Árkádia 11. szám www.arkadiafolyoirat.hu )

 

d)      szövetkezetesítés

A 4. szövegrészlet alapján írj saját szavaiddal 4-6 mondatos szócikket egy értelmező kéziszótárhoz, amiben elmagyarázod,

-          mit jelentenek a „téeszesítés, szövetkezesítés” illetve a „mezőgazdaság szocialista átszervezése” kifejezések a mai szóhasználatunk szerint és

-          milyen szavakkal írhatnánk le azt az eseményt, jelenséget, amit a kommunisták („újbeszélül”) „szövetkezesítésnek” neveztek!

 

4.      szövegrészlet

„A kollektivizálás az egyéni paraszti magántulajdon erőszakos felszámolását jelenti, lényegében azt, hogy a földeket és az embereket egy-egy ,,kollektívába” összegyűjtik. A kommunista programban számos olyan kifejezést használnak, amelyek a történések valódi tartalmát leplezik. Ugyanilyen torzító módon alkalmazták a paraszti társadalom felszámolásának fedőkifejezéseként a ,,mezőgazdaság szocialista átszervezése”, vagy a ,,szövetkezetesítés” fogalmakat. Máig nyúlóan sokakat megtéveszt ez a szóhasználat. A ,,szövetkezetesítést” illetően hangsúlyozni kell, hogy más európai minták alapján a korábbi 19−20. századi magyarországi szövetkezetek elsősorban a magántulajdon védelme érdekében szerveződtek. A kommunista programban ,,szövetkezet” fedőnév alatt éppen a privátgazdaságokat számolták fel.

(…)  Ez az erőszakos állami beavatkozás szétdúlta a paraszti közösségeket, az addigi kultúrát és életmódot. A kollektivizálás folyamatában a kommunista párt által meghirdetett program egyúttal valódi polgárháborút is jelentett az állam és a parasztság, a város és a vidék között. A rombolásra építő kampány a parasztság belső gyarmatosítását célozta meg, hogy ezáltal hozzáférjen a szocialista projekt számára létfontosságú forrásokhoz (gabona, katona, munkaerő). Paraszti nézőpontból ez a folyamat a „világvégét” jelentette, ami ellen a legkülönbözőbb módon védekeztek (verbálisan, gyújtogatás, tettlegesség, lincselés, helyi hivatalnokok meggyilkolása).

Az iparosítás és a kollektivizálás olyan, egymással szorosan összetartozó állami politika volt, amelyben döntő tényezőnek számított a városi népesség ellátása, és egyúttal a magántulajdon felszámolása az agrárvilágban is.

Jelenkori perspektívából a kollektivizálást célszerű egy szűkebb és egy tágabb jelentéstartalommal értelmezni. Az általában használt, első jelentésében az agrárvilágban végrehajtott pártállami beavatkozás révén az egyéni gazdaságok felszámolását és a közösnek gondolt üzemek kialakítását, a földek és tartozékok „összegyűjtését” (collectio) értjük alatta. Hiányérzetet kelt azonban az, hogy ebből a meghatározásból mintha kimaradnának az emberek, holott nélkülük nincs értelme a történetkutatásnak.

Az 1948 őszétől elindított kollektivizálási kampány sajátos, csekély súlyú magyar kolhozokat hozott létre. A politikai hatalom a kollektivizálás első hullámától kezdve élt a megfélemlítés és a terror eszközeivel. Az ennek részét képező adópolitika, az adminisztratív és a fizikai erőszak révén szétzilált egyéni gazdaságok nagy részét 1949-től a tagosításnak nevezett eljárás kikényszerítésével lehetetlenítették el. A radikális állami beavatkozás következményeként lényegében megszűnt a földtulajdon biztonsága, beindult egy elvándorlásspirál, és állandósult a munkaerőhiány.

A kollektivizálás a végrehajtási módok és hatások révén így egyszerre vidék- és várostörténeti jelenséggé vált. Fontos a kollektivizálás újszerű megközelítése azért is, mert össztársadalmi hatásai miatt ezáltal kiemelhetjük az egyébként sokak számára érdektelennek tűnő puszta agrártörténet – annak is erősen mitizált, pusztán csak a „sikeres magyar modellként” leírt – köréből. Harmadszor, a kollektivizálást célszerű olyan dinamikus folyamatként értelmezni, amely számos olyan összefüggést, jelenséget érint, lefed (például városi hatások, szegénység, proletarizálódás, vagy éppen vagyonosodás, lokális, regionális különbségek, társadalmi részvétel a rezsim felépítésében, alkalmazkodó ellenállás), amelyek tárgyalása szintén hiányterületnek számít a jelenkortörténeti kutatásokban.” (Ö. Kovács József: A paraszti társadalom sorsfordulói Magyarországon 1945 után. Árkádia 11. szám www.arkadiafolyoirat.hu )

 

Értékelés szempontjai:

·         A fogalmakat térben és időben elhelyezi

·         A szócikkek jól érzékeltetik a fogalmak szó szerinti („mai”) jelentése és az általuk jelölt szocialista gyakorlat közötti ellentmondásokat. A torzulás logikáját a kommunista ideológiában megfogalmazott eredeti szándékok segítségével meg is magyarázza.

·         Szakkifejezések pontos, értő használata.

·         Igényes fogalmazás, logikus szövegszerkesztés.

 
3. DOKUMENTUM - A kollektivizálás gyakorlati megvalósítása – a hatalom képviselője szempontjából és a parasztság szempontjából.

 
Írj párhuzamos történeteket! A fent megadott tankönyvi helyek és az alábbi források segítségével írj két visszaemlékezést, amikben bemutatod 

a)      egy kommunista agitátor („népnevelő”) Kádár-kori TSZ szervezési tapasztalatait

b)      egy parasztember (vagy asszony) élettörténetét.

3./a A kommunista párt által a falvakba küldött agitátor visszaemlékezései.

A szöveg megfogalmazásánál az alábbi szempontokat vedd figyelembe:

·         Mutasd be, milyen érvrendszert (ígéreteket) használt az agitátor a TSZ-be való belépés mellett, a párt iránymutatásai, a kádári társadalompolitika és a kommunista ideológia jövőképe alapján!

·         Mutasd be, milyen módszereket alkalmazott és kikkel, hogyan működött együtt a meggyőző munka során!

·         Használj olyan szakkifejezéseket, fogalmakat, szófordulatokat, amiket az agitátor mondhatott! A stílus és a tartalom is legyen korhű!

·         Helyezd el történeted térben és időben!

·         Képzeld magad az agitátor szerepébe és csak olyasmiket, és úgy írj meg, amiket és ahogyan egy agitátor vállalhatónak tarthat emlékei bemutatásakor!

·         Ügyelj a szöveg szerkezeti felépítésére, logikájára!

·         Használd fel a megadott forrásokat és a tankönyv információit is!

 
Források az agitátor visszaemlékezéseihez:

Rábapatona községi tanácsi VB-elnökének, Kormos Jenőnek a jelentése a kampány „röpcéduláiról” az MSZMP Járási Bizottságának. Rábapatona, 1958. augusztus 7.

Csatoltan, beterjesztem a szakcsoport alakulásában készült „röpcédulákat” felülvizsgálás és 50 példányban való sokszorosítás végett. A röpcédulákkal kapcsolatban megjegyezni kívánjuk a következőket: A röpcédulák megírása kormányunknak azon határozata alapján született, hogy mezőgazdaságunkat a legrövidebb időn belül szocializálni^[1] kell. Továbbá megalkotásába figyelembe vettük a mezőgazdaság átszervezésénél szükséges alapelveket, ezek a következők: Önkéntesség; Fokozatosság; Állami támogatás. A mezőgazdaságban a kettős feladat megoldását, Rábapatona község szervezési munkáit és szervezési hiányosságait. Célunk az, hogy a röplap módszere és tartalma alapján a gazdák érezzék megrögzött maradiságukat, és belássák azt az utat, amely a boldogulásukhoz vezet. Mi nem a növénytermesztés egyes ágait (pl. burgonya, eper, málna stb.), hanem az egész termelést kívánjuk az univerzális géppel (zetorral) szocializálni. Mi ezen módon először a termelési eszközöket akarjuk közös tulajdonba venni, hogy a termelők érdekelve legyenek, egymásra legyenek utalva, megszokják a közös munka alapját, hogy idővel a termelési eszközt közösben történő fejlődése elősegítené azt, hogy a dolgozó parasztok maguk kérjék a termelés teljes szocializálódását (tagosítást). Így maguk a dolgozó parasztok saját erejükből valósítanák meg a jövő tsz gépparkját, majd később az istállók, silógödrök építését már hosszú lejáratú hitellel.

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

 
A győri járásban terjesztett „Dolgozó parasztok, termeljetek többet, éljetek jobban!” című szórólap 1959-ből

Ki nem emlékezne egy pár évtizeddel ezelőtti időkre, amikor a gabonát hosszas fárasztó munkán keresztül, cséphadaróval, lenyomtatással csépelték. A vetés kézzel történt, a szántást ökörrel, faekével végezték. Mennyi munka, mennyi verejték. Ki ne emlékezne az első kerékpárra, az első autóra és a levegő csodájára, az első, de egyben kezdetleges repülőére. Minden fejlődésben van. Hol vannak ma már a faekék, a cséphadarók, a lónyomtatású cséplések, stb. Ma a szántóföldünket traktorvontatású ekék hasítják, nehéz terheket autók és vontatók szállítják, a gabonát kombájnok aratják, a gyomokat vegyszerrel irtják. Ma az atomkorszakban vagyunk, soha nem látott gyors fejlődés zajlik le szemünk előtt a technikában, amely kihat a társadalom fejlődésére is. A technika fejlődésén keresztül alakult ki az ősközösségből a rabszolga társadalom, a feudalizmus, a kapitalizmus. Ezek a társadalmi formák mindig újat és fejlődést hoztak, de tartalmában nem szűnt meg az emberek ember által való kizsákmányolása. Ezeken keresztül eljutottunk a szocialista társadalmi formához, ahol megszűnt a kizsákmányolás, a hatalom pedig a parasztsággal szövetséges munkásosztály kezébe került. Így a volt cselédek és szegényparasztok hozzájutottak örök vágyálmukhoz, a földhöz. A technika és a társadalom fejlődése szükségszerűvé teszi, hogy úgy az új, mint a régi gazda a saját tulajdonában lévő földön szakítson a régivel, a mai időnek megfelelő termelési eszközökkel, és termelési formában dolgozzon. Gazdatárs, te, mint egyéni gazda számoltad-e, hogy 1 holdon mit tudsz termelni és mennyiért tudod ezt előállítani? Számoltad-e az előállított termény önköltségét? Kiszámoltad-e, hogy mennyibe kerül egy mázsa búzád, egy liter tejed, egy kilogramm sertéshús, egy kilogramm marhahús, stb. előállítási ára? Gondolkoztál-e a gépi munka előnyén és jövedelmezőségén, avagy azon, hogy hogyan lehetne egyéni gazdáknak olcsóbban, kevesebb idővel, kevesebb fáradsággal, többet termelni? Hivatkoztunk a technika, a mezőgazdaság és a társadalom fejlődésére. Mi gondolkoztunk azon, hogy az említett módon javítsunk az életünkön – az egyéb megoldások mellett úgy, hogy gépi munkát alkalmazhatnánk olyan formában, hogy közösen vennénk egy zetort, teljes felszereléssel, ami mindannyiunk munkáját megkönnyítené, a termelést pedig olcsóbbá tenné.

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

 
Brigádjelentés a „mezőgazdaság szocialista átszervezésének tapasztalatairól”. Szolnok, 1959. március 17.

A fejlesztési munkában én négy községben vettem részt. Február 6-án Tiszasüly községbe mentünk, a brigád vezetője K. I. volt. Rajta kívül még hárman voltunk, Sz. I., R. J. és K. Sz. J. a Járműjavító V. egyik művezetője. A község vezetői szeretettel fogadtak bennünket. Megérkezés után azonnal egy szöveget állítottunk össze, mely körülbelül a következőképpen szólt. A községbe érkeztek a munkásosztály küldöttei abból a célból, hogy segítséget nyújtsanak az egyénileg dolgozó parasztságnak abban, hogy mennél előbb megtalálja a nagyüzemi gazdálkodás útját, a szövetkezeti utat. Kértük ebben a felhívásban, hogy minden dolgozó paraszt fogadja szeretettel a munkásosztály küldötteit, mindenkit fel fogunk keresni, tanácskozni, tárgyalni fogunk, minden egyénileg dolgozó paraszttal. E felhívásnak megvolt az eredménye. Ténylegesen szeretettel fogadtak bennünket és elvtársainkat szinte minden háznál. Nemigen találtunk bezárt kaput, és nem tapasztaltunk ebben a községben olyant, hogy valaki a szomszédba, vagy másfelé igyekezett volna előlünk elbújni. A Tiszasülyi Állami Gazdaság 6 napon át, egész hónapra adott 35-40 embert. Ezek a legfejlettebb kommunisták voltak, akik minden dolgozó paraszttal elbeszélgettek, ismerték őket. A gazdaság igazgatója Novák elvtárs, Tóth elvtárs a gazdaság párttitkára példamutató munkát végeztek. A 35-40 emberen kívül minden este 70-80 ember dolgozott társadalmi munkában. Az agitációs gárda gerincét a gazdaság dolgozói képezték. Hogy milyen módszerrel dolgoztunk, ezt igen nehéz volna konkrétan leírni, mert azt mindég az adott körülmények határozták meg. Egy biztos, legalább is tudomásom szerint – az emberek tettleges bántalmazásig egyetlen, még a legnehezebb helyzetben sem jutottak el. Fő módszernek alkalmaztuk, és legjobban bevált először is, a legtekintélyesebb dolgozó parasztokat kerestük fel, vagy hívtuk össze. Elbeszélgettünk velük, megkértük, hogy segítsenek nekünk, alakítsanak ők új termelőszövetkezetet. Ez általában sikerült is. Sülyön megalakult Búzakalász néven, 24 taggal a szövetkezet középparasztokból. Utána megkértük, hogy most teljes erővel fogjanak a fejlesztéshez, hogy mennél erősebbek legyenek. Eredménye az lett, hogy néhány nap alatt több mint 200 tagja lett ennek a szövetkezetnek. Azért, mert ők maguk versenyt futottak a többi tsz-szel az emberekért és a földért.

Ugyanez volt a helyzet Jászalsószentgyörgyön, Jászdózsán és Szelevény községekben is. Amikor idáig el tudtunk jutni, nyugodtan mondhattuk, hogy megtört a jég, ettől kezdve viszonylag könnyű volt a munkánk. Még ezt el nem értük, igen sok fajta módszert kellett alkalmazni. (…)

 Volt olyan eset is, amikor a tanácshoz, illetve a fejlesztési bizottsághoz hívtunk be olyan dolgozó parasztokat, akiknél már igen sokan kint voltak elvtársaink és semmi hajlandóságot nem mutattak, tárgyalni sem akartak velünk, sőt az ilyenek durvák, gorombák voltak azokkal szemben, akik őt meglátogatták. Ezekkel elbeszélgettünk, leginkább 2-3 személy egyszerre, hogy ne mondhassák, hogy durvák vagy gorombák voltunk. Ilyen beszélgetés után előfordult, hogy belépett, volt, aki azt mondta, most már világos előtte minden, de csak holnap lép be a tsz-be, addig még meghányja-veti a családdal. Többsége másnap, vagy még aznap belépett. Beszélgetéseink során sok dolgozó paraszt elmondta, hogy ők tisztelik és becsülik a Munkás-paraszt Kormányt, mert 3 év alatt nagyon sokat tett a dolgozó parasztság életszínvonalának emelése érdekében, ők a szövetkezés útját is követni fogják, ha a kormány így látja jónak, mert ők bíznak a kormányban és a pártban. Jászalsószentgyörgyön az egyik 16 h-as középparaszt azt mondta, „nagyon ügyes ember ez a Kádár elvtárs, minden parasztot a helyére tett, szeretjük is, de vajon ki tanácsolta neki, hogy most a szövetkezetbe menjünk?” A fejlesztési munka során fő módszernek az agitáció, személyekre menő felvilágosító munkát tartottuk, másrészt azt tudtuk elérni, hogy a belépetteket azonnal aktivizáljuk, a teljes siker így nem maradt el. (…)

Hasonlóan folyt le a fejlesztés Szelevényen is. Helyi erő itt 8-10 fő mozgott. Inkább a Kunszentmártoni Zalka Mtsz, Gépállomás, Állami Gazdaság dolgozói fejlesztettek, amikor K. I. középparasztot megismertük, összebarátkoztunk. K. I. a tsz elnöke lett, és az édesapja, kb. 45-50 parasztot léptetett be. Volt olyan nap, amikor a fiatalabb 20 belépési nyilatkozatot hozott be kiállítva. Ennek örültünk, mi is arra gondolva, hogy ők erőszakoskodhatnak egymással szemben, ebből nem lesz törvénysértés. Itt is volt egy érdekes eset. Szelevény határában van egy rész, úgy nevezik, hogy rét. Kb. 60 jómódú parasztcsalád lakja. (…) Én megmondtam, hogy 10 emberrel bepakolok ide az egyik tanyába és nem megyünk el, még a 60 család bent nem lesz. Erre nem került sor, mert másnap este külön szövetkezetet alakítottak II. Rákóczi Ferenc néven. Én mindég azt tapasztaltam, hogy ha a dolgozó paraszttal szemben valaki durván vagy gorombán próbált beszélni, azért sem volt hajlandó belépni. Ha olyan ember ment hozzá, hogy választ adott kérdéseire türelmesen, nem maradt el az eredmény. Tapasztalat az is, hogy sokkal jobb fejleszteni kevesebb emberrel, de minőségileg jobbakkal, sokkal nagyobb az eredmény. (…) Az egész fejlesztésről, annak módszereiről, epizódjairól nagyon sokat lehetne írni és beszélni. Azonban mindent konkrétan sem leírni, sem elmondani nem tudnám, legalább is én nem vállalkoznék rá, mert ahány község, annyi módszer, sőt ahány ember, annyi formában és módon kellett és kell érvelni, beszélni az emberekkel. (…)

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

Zajk Községi Tanács VB-elnökének, Gál Károlynak a levele egy szakmunkásképző iskola igazgatójának egyes tanulók feltételes hazaküldéséről. Zajk, 1959. február 16.

Zajk Községi Tanács VB azzal a kéréssel fordulunk az igazgató elvtárshoz, hogy V. L.-t szíveskedjék mindaddig szabadságoltatni, míg szülei alá nem írják a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot. Kedves igazgató elvtárs, azért fordulunk önhöz ezzel a kéréssel, mert Pápáról és Zalaegerszegről az ipari tanulókat az igazgatójuk hazaküldte, hogy csak akkor menjenek vissza, ha a szüleik alá írják a belépési nyilatkozatot, és mindegyiknek a szülei itt a tanácshelyiségben, barátságos beszélgetés után beléptek a termelőszövetkezetbe. Az ipari tanulóknak kiállítottuk az igazolványt, amellyel másnap már örömmel mentek vissza a tanulóotthonba.

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

Háy János: A Senák c. drámájának első két felvonása

***

 
3./b Egy gazda vagy parasztasszony visszaemlékezései.

 A szöveg megfogalmazásánál az alábbi szempontokat vedd figyelembe:

·         Az elbeszélésben (nem feltétlenül azonos súllyal, de) jelenjen meg a korszak egésze, mutassa be a vidéki társadalmat ért sorsfordító eseményeket 1945-től az 1970-es évekig! (Használd az első dokumentum eredményeit!)

·         Mutasd be, milyennek élte meg ő és környezete a kollektivizálás egyes szakaszait (Rákosi-kor, Kádár-kor), milyen módszereket tapasztalt a meggyőzésre és hogyan vették rá, hogy lépjen be a TSZ-be!

·         Használj korhű szakkifejezéseket, fogalmakat, szófordulatokat!

·         Helyezd el történeted térben és időben!

·         Mutasd be, hogyan változtak az elbeszélő és családja életkörülményei, munkája, hétköznapjai, hogyan változott meg a falu közössége, életmódja, gondolkodásmódja!

·         Ügyelj a szöveg szerkezeti felépítésére, logikájára!

·         Használd fel a megadott forrásokat és a tankönyv információit is!

 
Források egy gazda vagy parasztasszony visszaemlékezéseihez:

Az MKP KV irányelvei a pártszervezetek számára a földreform végrehajtásával kapcsolatban, Debrecen, 1945. március 22.

„[…] a földigénylő bizottságok az elkobzandó birtokokról szóló határozataikban nincsenek kötve népbírósági ítéletekhez vagy igazoló bizottsági döntésekhez, hanem kizárólag saját belátásukra és jogérzékükre támaszkodva kimondhatják, hogy a községben kit tekintenek hazaárulónak, háborús vagy népellenes bűnösnek. […] A szabotázs letörésére azonban a legjobb eszköz a gyors cselekvés, befejezett tények teremtése. […] A földigénylő bizottságok esetleges hibáit később is ki lehet javítani, lehet ellenük fellebbezni a megyei és országos szervhez, de a fellebbező birtokon kívül fellebbezzen.”

 
Szigorúan bizalmas bizottsági jelentés a Hajdú-Bihar megyei kuláklikvidálásról, Budapest, 1950. március 25.

(…) Az intézkedéseket elsősorban közigazgatási és rendőrségi vonalon hajtották végre, és ennek érdekében a következő módszereket alkalmazták: a. a részleges tagosításnál[2] már erősen irányt vett a Megyei [Párt]Bizottság, hogy a kulákok minél nagyobb földterületeket ajánlottak fel az állam részére. Ezt a közigazgatás vonalán a vezetőjegyzőkön és a tagosító bizottságokon keresztül igyekeztek „rábeszéléssel” elérni. (…) b. A másik módszer a kulákok tömeges feljelentése és megbüntetése volt. A közigazgatás és a trendőrség az utóbbi időben versenyszerűen végzi ezt a munkát. A biharkeresztesi járásban december hónapban a rendőrségi vonalon feljelentett kulákok száma 8-10 volt, ez a szám már február hónapban 100 fölé emelkedett.  A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a járás területén nincs olyan kulák, akit ne büntettek volna, és kevés azoknak a száma, akik ellen jelenleg is ne lenne feljelentés, van olyan kulák, akit 3-4-szer is feljelentettek és megbüntettek.  A büntetések mérete a kezdeti időben a 10-15-18.000 forintig is felment (…) A feljelentések többsége indoklásában a következők vannak: „nem söpörte le a járdást”, „büdös a trágyája”, „kolonc nélkül kiszaladt a kutyája az utcára” stb. A legutóbb beérkezett feljelentések között 5-10-15 holdas dolgozó parasztok is vannak.  A járási jegyzőtől megkérdeztük, ezeket a dolgozó parasztokat is megbünteti-e, azt válaszolta, hogy akit a rendőrség feljelent, azt mind megbünteti, ha nem ezt teszi, akkor őtet azzal vádolják, hogy nem viszi az osztályharcot, kulákbarát. A büntetések mértékét úgy állapítja meg főképpen, milyen a feljelentett vagyoni helyzete. A járási rendőrkapitány elmondta, hogy a múlt év decemberében figyelmeztetést kaptak a megye részéről, hogy kevés a feljelentett kulákok száma. Ezért elhatározták, hogy a jövőben havonta 100-120 kulákot jelentenek fel. (…)

Pocsajban a tszcs[3] ugyancsak likvidált egy 170 holdas kulákot, aki előzőleg földjének egy részét már felajánlotta. Először a házából kitették, majd azon a címen, hogy nem gondozza állatait, és azok elhanyagolt állapotban vannak, az állatokat felszerelésükkel együtt igénybe vették. Megjegyezzük, hogy az állatok adóba le voltak foglalva. Balogh Ferenc elvtárs járási titkár nem tartotta szükségesnek alaposan kivizsgálni az ügyeket, és kijavítani a hibákat (…)

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

 
Adamkó József feljegyzése az MDP Mezőgazdasági és Szövezetkezetpolitikai Osztálya részére a Szabolcs és Szatmár megyében végzett ellenőrző útról. Budapest 1949. április 11.

A megyei titkár elvtárstól értesültünk, hogy elég gyakori eset, hogy a kulákot[4] megtalpalják, amiből sok esetben kórház következik, és ugyanezt alkalmazzák a nagykereskedők felé is, aminek a következménye disszidálás, a kulákoknál pedig az első talpalás után felajánlják a földjüket. (…) A megye területén a klerikális reakciónak[5] erős működését tapasztaltuk, több helyen látjuk, hogy a pap vagy apáca köré csoportosult emberek álltak, és ez a jelenség valószínűleg nem a népi demokráciánk mellett való beszélgetést tükrözi vissza, hanem pontosan a reakció érdekeit szolgálja. (…)

Továbbá az elvtársaktól kérdeztem, hogy  a község hangulata milyen. Maga a főjegyző elvtárs elmondotta, hogy bizony a hangulat olyan, hogy sokan rémuralomnak nézik a demokráciát.

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

Id. P.K. nyírbátori lakos „tsz-ellenes izgatással” kapcsolatos kihallgatási jegyzőkönyvének részlete. Nyíregyháza, 1953. július 13.

Nyírbátorban tudomásom szerint 1953. július 5-én vasárnap már megkezdődött a tszcs feloszlatása elleni lázítás, amikor a kormány új programja[6] megjelent. (…) közölték velem, hogy a piacon nyíltan beszélik, hogy most már mindenki megszabadulhat a tszcs-től, aki akar. (…) Ugyancsak vasárnap mentem a templomba a Tórh ferenccel, akinek a fia Kanadában van, csizmadia, 7 holdas,  Bihari István szegényparaszt, Grémán Sándor földbérlő, akik útközben arról beszéltek, hogy a rádió arról beszélt nyíltan, hogy  atszcs feloszlik, és mindenki kiléphet, ők is visszaveszik a földjüket (…) az asszonyok (…) elkezdtek kiabálni, hogy ők tovább nem dolgoznak a tszcs-ben (…) kiabálták, hogy kérik vissza a belépési nyilatkozatukat, mert ha learatnak, nem dolgoznak tovább, nem bánják, ha nem kapnak semmit sem. Az asszonyokhoz csatlakoztam én is, és a többi brigád tagja.

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

 
Az Épületkarbantartó Vállalat párttitkárának levele az V. kerületi pártbizottsághoz, a Veszprém megyei Gyarmat községben tapasztaltakról. Budapest, 1959. február 11.

Jelentem, hogy G. L. ü. b. elnök elvtárs 1959. febr. 7-től 10-ig Gyarmat községben (Veszprém m.) tartózkodott az anyósánál, és a következőkről győződött meg, ami az agrárpolitikánkkal szorosan összefügg a község szocialista átalakítása terén. A termelőszövetkezetek kialakítása Pártunktól idegen módszerrel történik, terrorisztikus eszközökkel. A házasságkötéseket a Tanácsházán csak akkor eszközölik az illetékesek, ha a belépési nyilatkozatot aláírták a házasságot kötők. Elrettentő példaként közölte a belépést, melyet a következőképpen hajtanak végre az illetékesek. A beszervezendő személyeket behívják a Tanácsházára, vagy gépjárművel értük mennek a délelőtti órákban, ezután kezdődik a felvilágosító munka, amely elbeszélgetés után, midőn a beszervezendő személyek még nem írják alá a belépési nyilatkozatot, úgy kiküldik a pihenő, illetve várakozós szobába, majd fél ill. 1 óra múlva újra behívják, ekkor ismételten elbeszélgetnek, ha eredménytelen az elbeszélgetés, újra kiküldik a várakozó ill. pihenő szobába, ez így folyik egész nap este 6-7 óráig. Előfordul olyan eset is, hogy a beszervezendő személy a többszöri elbeszélgetés ellenére sem akar belépni a szövetkezetbe, úgy gumibottal összeverik az illetőt.

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

 
A Szabad Föld főszerkesztőjének az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályára küldött jelentése a hozzájuk 1960. január 1-től február 4-ig érkezett levelekről (részlet). Budapest, 1960. február 10.

Ez idő alatt a szerkesztőségbe összesen 5 ezer 316 levél érkezett. (…). Sokan sérelmezik, hogy 10–20 kilométerre akarják kiadni a csereterületet, és ezt kötelesek elfogadni. Mások azt panaszolják, hogy egyáltalán nem akarnak csereingatlant adni a tagosított területért, de nem fizet a tsz felszántott, vagy bevetett terület után sem kártalanítást. (…)Általában tapasztalható a levelekből, hogy az emberek sokszor csak azért írnak, hogy ellenőrizzék a helyi, vagy a járási tanácstól kapott felvilágosítások helyességét. Nem hiszik, hogy valóban így vagy úgy szól egy rendelkezés, melyről előzőleg már helyben információt szereztek. Bár a legtöbb esetben közvetlenül e felsőbb szervekhez fordulnak sérelmeikkel.

Tsz-szervezés: S. E. Magyargencs, Veszprém m.: A Rákóczi tsz zárszámadó közgyűlését tartotta, ahova betértek a rendőrjárőrök is. A tagok szívesen fogadták őket, de később a rendőrjárőrök leitták magukat és gumibottal ütöttek tagokat. Egyik embert véresre verték, míg másikat kékre-zöldre, s többeket megpofoztak. A jelenlévők nem bántották a rendőröket. D. I-né, Domoszló: Férjemet a népnevelők éjszaka fegyverrel kényszerítették a belépési nyilatkozat aláírására. Én megijedtem, és kiszöktem a házból. Id. E. F. és társai, Sándorfalva (Csongrád m.): Arról ír, hogy az embereket ne kényszerítsék be a tsz-ekbe. Kéri, vizsgáltassák meg felsőbb hatóságokkal az embertelen módszereket, és ahol erőszakkal kényszerítették az embereket az aláírásra, ezeket érvénytelenítsék. Náluk, Sándorfalván is már több embert összetört idegzettel, elmezavaros állapotba juttattak, és néhányat öngyilkosságba kergettek. Fia, ifj. E. F. sándorfalvi lakos január 13-án, az előző napokban elszenvedett erőszakos bánásmód miatt olyan ideges, önkívületi állapotba jutott, hogy 13-án, amikor észrevette, hogy érte jöttek, elhagyta a házat, és kimenekült a határba, félve a további ostromlástól és bánásmódtól. Ekkor az agitátorok a helybeli rendőrparancsnok feleségével együtt üldözőbe vették fiát, és utána többszörösen lövöldözve, addig hajszolták a 20–30 cm-es hóban, amíg elfogták, a 3–4 km-re levő G. J. Szeged felsővárosi tanyáján, a házbelieket kiküldték, és félholtra verve a házigazda kocsiján Sándorfalvára szállították, ahol ismét megverték, és megtiltották, hogy a mentők Szegedre beszállíthassák. (…)  Alsómégy: 40–50 agitáló és szervező elvtárs két hétig „gyúrta” a falu népét éjjel-nappal, hol szép szóval, hol káromkodva. Kitelepítéssel, internálással fenyegettek bennünket. Így hát a falunk ilyen önkéntesen, csaknem 100%-ig aláírta a belépési nyilatkozatot. Az alakuló közgyűlésen megválasztottuk a tsz-elnököt, de sajnos az idegzete miatt pár napon belül lemondott. Az elnökséget ráerőltettük egy másik emberre, de az is le akar mondani. A mi falunk néhány ember kivételével nem akart, és nem akar a közös gazdálkodás útjára lépni. O. J-né, Mezőkeresztes: Nyugdíjas vasutas vagyok, 2 és fél hold földem van. Járnak az agitálók, hogy álljak be a tsz-be vele. Én már szédülök, nem bírok a határba menni, a szemem is fáj. A földet odaadom, mert sok utána az adó, de csak úgy veszik be, ha én is megyek vele. Kérem, aki már a 68 évet elérte, át kell-e a földet venni, ha nem megy vele dolgozni (…) S. J., Madaras községből felirattal jött a boríték, aláírás nélkül: „A községünkben működő tsz-szervező bizottság leírhatatlan embertelenségre vetemedett. Meggyőző érvek helyett állati sorsra alacsonyítják az embereket. Ezt ígérik a jövőre vonatkozólag is, hogy ők lesznek a vezetők, mi pedig csak sz-ok leszünk. Nagy visszatántorodás történt bennünk, holott új csoportot szerveztünk, amely a helybeli tsz-ektől eltérően, a kormányprogram szerint gazdálkodik. De a szervező bizottság megcáfolta a kormányprogramot, hogy mi úgyis sz-ok leszünk és apánkkal, anyánkkal, istennel műveltetnek bennünket … A szervezők arra hivatkoznak, hogy ez a megbízásuk, az állam emberei. Tűrnünk kell, hogy ütnek, köpködnek, mezítelenre vetkőztetnek, több fegyvert fognak ránk, felakasztással fenyegetnek bennünket. Őszülő emberek hangosan zokognak a megalázásukért. Gyermekek sírnak az édesapjuk után, aki nem otthon tölti az éjszakáját, s kéken, zölden látják viszont. Ezek az ember külsejű valakik, nem tudják, hogy mi az ember, és a népi demokrácia, ez erősen tükrözi a bürokráciát. Ezek talán volt nagybirtokosok, vagy fiaik, talán testvéreik a horogkereszt rajzolóknak. Az ilyen erőszakkal létesített szövetkezet nem lesz életerős, és nem tud majd dolgozni.” Tabdi községből: „E hónap 17-től 21-ig tartott a bujdosás, az ütlegelés, fenyegetés. Nyugtot nem hagytak a népnek, úgy öregeknek, mint fiataloknak, mind gyermeknek. Agitálók zaklatnak bennünket, írjunk alá, hogy szövetkezet legyen. Ezt nekünk nem a szél fújta, nem davaj föld. Itt a két kezükkel kaparták össze. Mi is el tudtuk volna pocsékolni. Összespóroltuk, hogy öregségünkre legyen. A kormányunk ideküldte az ő oroszlánjait, az ávósokat, hogy üssenek bennünket, ha nem írunk alá. Mi jó adófizetői vagyunk az államnak, akkor miért üttet bennünket. Az önző és az ittas ember üti a lovát, mi azt gondoljuk, hogy dolgozók vagyunk. Ha egyoldalú hatalom követeli tőlünk, tudassa velünk, és akkor megértjük, és meghajolunk … Mi többet termeltünk, mint a csoport. Azok háromszor-négyszer permeteznek, és mi nyolc, kilenc, sőt tízszer is porozunk.” (…)

(Forrás: Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Bp. 2015.)

 
Értékelés szempontjai:

·         Az egyes visszaemlékezésekhez megadott szempontok

·         A fogalmazás felépítése, szerkezete, logikája

·         Ötletesség, kreativitás

 

4. DOKUMENTUM – humor

 
Tanulási célok:

-          A korszak egyik fontos „társadalmi szelepének,” a politikai vicc műfajának felfedezése

Kompetenciafejlesztési célok:

-          önálló forrásgyűjtés, szelektálás

-          forráselemzés és értelmezés

 
Gyűjts minimum 3 korabeli viccet és 3 korabeli karikatúrát, amik a parasztság helyzetét mutatják be! Válassz ki közülük egyet és elemezd: mutasd be, milyen történelmi szituációban keletkezett, milyen infromációk ismerete szükséges a poén megértéséhez, a karikatúra esetében milyen grafikus eszközöket használ a rajzoló mondanivalója kiemeléséhez.

Forrásnak használhatod az alábbi munkákat, de megkérdezheted szüleidet, nagyszüleidet is!

-          Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is? Hal(l)hatatlan politikai viccek az 1948-1988 közötti időkből. Szerk.: Homa János. Letölthető:  http://mek.oszk.hu/00500/00540/00540.htm#4

-          Ludas Matyi c. hetilap számai

 
Értékelés szempontjai:

·         A viccek és karikatúrák valóban a vizsgált témáról szólnak.

·         Az elemzés megadja a megértéshez szükséges valamennyi információt, elhelyezi időben és történelmi kontextusában is a viccet/karikatúrát.

A bemutatás módja igényes, esztétikus.